Még kell, még más, hogy ne nézzenek felhőnek...

Sokszor kérdeztem, sokszor nem kaptam rá választ,
Sokszor van olyan, hogy a srác másik lányt választ,
Tudom, hogy ez így nem jó, meg hogy sz*r érzés,
Nem tudom, mi történik, egyre nagyobb a kísértés,
De hiába vérzek el, hiába, vagyok vele őszinte,
Hiába sírok esténként, hiába, ő szinte
Rám se néz, nevet rajtam, nekem ez fáj,
De egy [belső érzet kitart], és azt súgja muszáj
Kitartanom, mert hogy megérik a gyümölcs, enyém lesz talán,
Majd együtt nézünk csillagokra, de ez mély talár,
Halvány folt az egész, lehet, hogy holnap meghalok,
Lehet, hogy elüt az autó, de lehet, hogy valamit elkapok,
Fent leszek az égben, mondom, nem lett az enyém,
Nem értem el a célom, meg lesz rólam a vélemény,
De ezt nem akarom én se, szeretnék én még élni,
Szeretnék felnőni, hidd el nem akarok sokat kérni,
Csak pár kitartó barátot, akik majd vigyáznak rám,
Akik megóvnak a rossztól, mert ott elég nagy a szám,
De aki ismer, az tudja, én így érzem magam jól,
Hogy én úgy szeretek élni, hogy mellettem lágy dallam szól.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani..?

Krisztián: Justme.

ez az első bejegyzésem.
nem ígérem, hogy sokat fogok írni, de ha van egy kis időm és vannak értelmes gondolataim, akkor azt szeretném bővebben megosztani veletek.

Elég fura időszakát élem az életemnek. Gyakorlatilag semmit nem pihenek és nem is nagyon járok haza...arra is ritkán van időm, hogy kiposztoljak valami értelmeset a facebookra vagy a twitterre...nem panaszkodás, csak apró információ...Fura, hogy még mindig nem munkának fogom fel azt amit csinálok, pedig szinte minden nap van vagy egy fotózás vagy egy forgatás...azt hiszem munkamániás vagyok..a hétvégi fellépéseket pedig pihenésnek fogom fel.Bár néha nagyon fárasztó végignyomni 5-6 bulit és utazni 2-3000 kilómétert, de szerencsére még nagyon élvezem ezt a részét is.

Csapongok. Gondolom érzitek, hogy nem nagyon van összefüggés a sorok közt. Általában ilyen vagyok a hétköznapokban. Szerintem a nagy pörgés miatt van, sok mindenre kell koncentrálnom egyszerre és össze vissza vannak a gondolataim. fura:)

Voltam egy buliban csütörtökön. Nem tudom, hogy én emlékszem rosszul, vagy tényleg senki nem kötött belém...ez is fura. Kisebb arányban vannak negatív kommentek is. Furcsa az is, hogy kevésbé utálnak az emberek....de azért jó érzés.:D

Mindenképpen szerettem volna elárulni azt is, hogy nézem a Napiszart én is. És eskü, szrl érzem magam, ha egy hétig nem posztolnak rólam semmit a majmok:D Nagyon viccesek a kommentek...ha van egy-két szabad percem mindig flesselek rajtuk...Megszoktam már, hogy pörgetik az oldalnézettségem:D Légyszi foglalkozzatok velem.

:D:D:D

Igyekszem minél kevesebb negatív dolgot leírni és inkább arra ráfeküdni, hogy milyen izgalmasak a hétköznapjaim. írok majd beszámolókat fotózásokról és forgatásokról, hogy milyen a háttérmunka és hogy mi történik valójában egy adott szituációban...

mert teccik:)

Mindig történnek csodák... pont amikor nem számítanál rájuk... 

open your eyes

life is full of good things

Krisztián 4ever:)

imádlak:) 

http://www.youtube.com/watch?v=GsjPk1mWqBM&feature=player_embedded

Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.

lol:D

Ha egy ideális pasit akarok, nincs más dolgom, mint megszülni?:O

Happy end nem létezik, az csak egy befejezetlen történet.

A lemez újra rendesen forog. Csak nem azt a dalt játssza, amit kellene.

Szeretnék elkerülni innen, és egy olyan helyen, ahol senki sem ismer, és senki sem vár el dolgokat tőlem, kis időre más lenni.

Persze tudom, hogy mit akarok. Épp csak az a baj, hogy minden nap mást, és csak egyetlenegy dologban lehetek biztos: bármi is az, még nem az enyém.

Mindig bántott, hogy nem felelek meg neked, de most... sajnálom, hogy soha nem feleltem meg magamnak.

- (...) és áááh..annyira édes-aranyos:) odavagyok érte,meg vissza.

-Dóri..úgy bírom,hogy ennyire csodálni tudod az embereket.

~ pedig nem kéne.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

*

A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni.

Mondj igent. (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.

Három dolog van, amit egyedül csinálunk, megszületünk, meghalunk és ha végzős gimnazisták vagyunk a felvételi előtt, megírjuk az érettségit. És míg a teszt elvileg a legjobb tudásunkat méri fel, a felkészülés rá vitathatatlanul a legrosszabbat hozza ki. Alázatból önbizalomhiány lesz. Az igyekezetből pedig megszállottság. Néhányan házilag kúrálják magukat, míg mások a csapatba tartozás biztonság-érzetébe kapaszkodnak. És aki mindig fittyet hányt a szabályokra azon kapja magát, hogy megszegi őket.

Létezik olyan, hogy örökkön örökké? Nem tudom, hogy merjek-e benne bízni. Nem akarom, hogy rosszul érezzem magam ha kiderül, hogy egy hazugság:/

A világ tele van lehetőségekkel...Ragadd meg a legjobbakat!! ;)

Szalók~van egy hely a nagyvilágban amire mindig is úgy fogok emlékezni mint a legeslegjobb napokra. A csúszda alatt ülve,lábat lógatva,nutellázva.... így néztük a naplementét mindaddig míg teljesen sötét nem lett.♥

Egyrégesrégi kép...de minden ugyanúgy van mint régen. És mindig így is marad. Szeretlek(L)

Ez nem egyszerűen egy barátság. De nem is rokoni kapcsolat. Ez valami olyan, ami nélkül nem élet az élet. Sosem akarok megválni tőle. Sosem akarok megválni tőled (L)

Neked úgy se teszem be. Nem is volt eszembe. Húzzál a retekbe. Kurva:D;) ~Nikcsel kedvenc:) "picsa"

vége.

Soha ne áruld el a titkaid másoknak!
Mert az csak muníció nekik, hogy bántsanak, hogy ártsanak
Ha önmagadba fordulsz a bánatod elkeresztel
Vigyázz mert nem ereszt el! Nem mehetsz el!

Sírtam és nevettem, egyszerre
Gyűlöltem és szerettem, egyszerre
Adtam és elvettem, egyszerre
Erős és gyenge voltam, egyszerre

Egyetlen szócska az egész, mégis mennyi érzés van benne. Azt hiszed ha kimondod és megkönnyebbülsz minden rendben lesz. Hogy végre azzal lehetsz akivel lenni akarsz. De ez nem ilyen egyszerű... ha elárulod hogy érzel, ha ki mondod, hogy ~szeretlek~ onnantól sebezhető vagy. És ha az a bizonyos személy nem szeret viszont, akkor egyszer csak elillan a varázslat,és nincs már semmi ami fent tartana a levegőben. Már csak pár pillanat és vége. Olyan gyorsan zuhanunk... pont a városra, ami fentről olyan szép...

Biztosan tudom, hogy ennyi volt. És nem magam miatt. Ha nem nyitják fel a szemem még mindig szenvednék. De nem a szívemre hallgatok, hanem az eszemre... és így minden könnyebb.

Tehát ennyi volt. Nem lesz sose már ilyen többet. Elég volt ennyi átvirrasztott éjszaka.

Ráírtam egy lapra a neved. Bár ez nem jelent semmit neked. Azt gondoltam, hogy együtt vagyok veled. És a a papír apró darabokra esett...

Sodródni a mindannapok hullámain... elfelejtkezni a gondokról. Tudomást sem venni róluk. Bárcsak sosem törne ránk az a fura érzés. Talán ez a szomorúság... a mi lett volna ha... minden másképp lenne... én azzal nyugtatom magam, hogy minden rosszabb, de ezt magam sem hiszem el....

Tél van. De intenzíven érzem, hogy nyár lesz. Napsugaras és forró. Csodálatos:)

Never look back

Egy dolog van amit megtanultam az élettől.... akármi is történjen... mindig megy tovább. Felesleges azon agyalmi mi lett volna ha. Azt hiszem minden úgy tökéletes ahogy van.

Ez van. Ilyen az élet. De engem nem érdekel bárki bármit mondhat...

Sohase mond hogy túlvagy már mindenen...

mindig van új és újabb, hát várd a csodát...

sohase mond hogy nincs tovább ;)

Láwolós bazdmeg:D♥

[Miért esik egész nap?:( ]

Azt hiszem minden okkal történik, vagy nem történik. És így jó minden ahogy van. Talán ha másképp lenne még rosszabb lenne minden... így is boldog vagyok.

Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.

Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük.

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.

Maga az eskü egyszerű: jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, tisztelik és soha el nem hagyják egymást míg a halál el nem választ. Igen az eskü egyszerű, de találni valakit ki leteszi, nehezebb mint akárki gondolná.

Olyan rengeteg szabály van ezen a világon, ezért kell még gyerekkorunkban megtanulni őket. Világosan megmondják nekünk, hogy ne beszéljünk csúnyán, hogy a vizsgákon tilos csalni, és hogy nem szép dolog hazudni a barátainknak, hogy olyan férfi után sóvárogni, aki nem a miénk, bűn, és az olyant megcsalni, aki a miénk, szintén. Szabályok közt cseperedünk fel, és felnőttként mégis megszegjük őket, tökéletesen megfeledkezve arról, hogyha valaki rajtakap minket, akkor jön a büntetés.

Nem vehetlek rá arra, hogy érezd azt, amit nem érzel. Csak remélhetem azt, hogy egyszer érezni fogod.

Csak tudod az a baj.... hogy már a részemmé váltál. És biztos tudod milyen az az érzés, mikor egyik részed szeretne kiszakadni és eltűnni... valahol máshol lenni.... Hát most ezt érzem én is. Hogy ami úgy látszott az enyém... egyszer csak eltűnt. És teletek akármit.... a hiányod mindig velem marad.

Én nagyon megszerettelek téged
És bármit megtennék érted
De te csak terelted a témát
S elmész mellettem némán
Esetleg végig nézel rajtam
S kívánod az ajkam
Mert nállad nem számít mi van bent
Csak hogy milyen lehet ott lent
Félsz, hogy pofára ejtelek
Pedig nem tennék ilyet, elhiheted
Hisz remélem még van esélyem
Rájössz, hogy "te vagy aki kell nekem"
S akkor majd minen jobb lesz
Meglátod, nem én leszek aki átcsesz.
Sajnálom ha ezzel most megbántottalak,
De nem vagyok más csak egy gyáva alak,
Ki titkolja hogy kedvel téged,
Mert nem akarja tönkre tenni az életed.
Bár legszivesebben nyakadba ugrana,
S mélyen megcsókolna.
De még mindig csak fél,
Retteg, és már alig él.
Hisz nem tudja felfogni hogy rá se szarsz,
De oké, legyen amit te akarsz.. =/

visszatértem:)

SP,téged nem lehet nem szeretni:) ♥

Nikcsinek Eriktől :'( (L)

Tudod nagyon Szeretlek,
Ezért kérlek érts meg.
Mi nem lehetünk úgy együtt,
Mint a többi szerelmes...
Nálunk a kiírás,
Olyan mint a kézfogás.
Nálunk a csókok,
Nem többek mint bókok.
Ez bánt engem,
Nem is kicsit,nagyon.
De tudod,érted ezt is bevállalom.
Mert Te vagy az én álmom.
De nem akarom,hogy letagadj,
Hogy ne beszélj rólam.
Hidd el lesz még idő,hogy visszasírhatsz.
Itt az idő,hogy megmutasd mit érzel.
Hogy kezem fogod-e erősen.
Hogy csókjaid elég erősek-e ahoz.
Hogy ezt a szerelmet fölvállalod.

Te vagy a legfontosabb nekem,
De mond,szeretsz még engem?

/Erik Horváth/