I love you too much to walk away...
Holnaaaaap:)
Nem érezhetném irántad ezt, ha nem szeretnél te is engem. Mert szeretsz, ugye? Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy egymagam érezhessem.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel, hanem amit cselekszel. Te magad vagy csodálatos.:)
Ez is úgy megmaradt bennem... ahogy előttem mentél. Nem vetted észre, hogy figyellek. A folyosó végén megálltál és szétnéztél. Engem kerestél:) Aztán megfordultál, és már majdnem ott voltam melletted. Egyenesen a szemebe néztél és rám mosolyogtál. Azt hiszem ez volt életem legjobb napja, mert mindig is ezekre a kis apróságokra vágytam. Mindig arra vágytam, hogy engem várj, és mellettem menj az utcán. Mindig rád vágytam. És itt vagy. Nem akarlak elengedni soha többé. Pedig még nem is vagy az enyém.
El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.
Mindig vannak borzalmas pillanatok az életben. Előfordulnak. De a lényeg, hogy higyj benne, ha holnap felkelsz minden olyan lesz mint régen.
Nézz rám,Semmi baj nem lesz!(L)
Matek óra. Számrendszerek. Már 70perce itt ülök. Durva,azt se tudom merre tartunk. Nem is értem,de nem is érdekel. Úgy is van még két év rá h megértsem, nem?
Gondolatban máshol járok.... a tengerparton görkorizok, és a billionaire-t hallgatom. Meleg van, de görkorival csak nem mehetek bele a vízbe...
-Szóval mennyi az eredmény? -Elnézést nem figyeltem.:D
Dehogynem, figyeltem én, csak nem erre. Minden reggel mielőtt kinyitnám a szemem reménykedek benne, hogy visszamentünk. Nem tudom miért hiányzik ennyire. De... nekem muszáj visszamennem. Hanem is most, de jövőre. És újra végiggurulni Viren. Újra majdnem elesni annál a nagy lejtőnél:D Amikor ott voltunk valahogy nem tűnt ennyire jónak. Minden percben attól rettegtem, hogy reggel mikor kinyitom a szemem a szobám látom meg,és hallom csörögni a telefont. 5:30,ideje felkelni.
Vannak olyan helyzetek amikor minden reménytelennek tűnik. Ilyenkor teljesen magadba fordulhatsz. De hiszen minden okod meg is van rá... Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szeretted volna. De még egy ilyen helyzetben is tudnod kell, hogy holnap is fel fog kelni a nap, és ugyan olyan lesz minden. Ez is csak egy helyzet, és egy idő után csak úgy fogsz rá emlékezni mint egy nem legjobb nap. Most rossz,de túl fogsz rajta jutni. El fog múlni az a nyomasztó érzés.
És igazából nem is olyan rossz a helyzet amilyennek te látod.
...És boldog is leszek mind addig, amíg majd én is elhagyom a fámat, és a szél viszi tovább elsárgult szívem darabjait.....
-Annyira félek...de végülis mit veszíthetek?
-Semmit.
-Max pár hétig sírok,de majd kiheverem.
-Inkább pár évig, és sose fogod elfelejteni.
Minden este bátor vagyok,és céltudatos. Eldöntöm, hogy megteszem és, hogy nem tartom meg magamnak az érzéseim. De aztán reggel minden megváltozik. Mintha .... semmi mintha reggelenként kvára be vagyok szarva, hogy nem kellek majd neked, mert nem tudom, hogy el tudnám e viselni, de az is nehéz ha nem vagy velem ... Ezért olyan nehéz ez az egész. Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Félek, hogy az a parányi Te is eltűnik a mindennapjaimból:(