Az út egyáltalán nem hosszú, minden nap elmegyek arra, sokszor még hétvégén is. Viszont visszafelé nagyon ritkán jövök. Mikor kézen fogva sétálunk a buszmegálló felé, és nevetünk, meg beszélgetünk, még nem érzem azt az űrt. De elég hozzá 10 mp, hogy teljesen megváltozzon minden. Egyszer csak becsukódnak az ajtók és elszáguld mellettem a busz. Eltűnsz, elmész, és ott, abban a pillanatban, teljesen biztos vagyok abban, hogy belehalok a szeretetbe. Aztán egyedül jövök vissza az utcán, arra vágyva, hogy bárcsak ott lennél velem.

Minden egyes alkalommal. 

szeretlek(L)

Előveszem a naplóm...lássuk hol nyílik ki...

2010. október 1.
Nem tudom mit érzek,és ezt muszáj leírnom, mert rég nem éreztem már ilyet... sírni akarok. Bőgni. Zokogni. Rángatózva fetrengeni a földön és üvöltözni! Most azonnal!
Elfordítottam a zárban a kulcsot és beléptem a sötét udvarra. A Hold sem világított, a ház is takart, szóval nagyon sötét volt. Még annál is jobban. A szél megcirógatta a hajam, és pár szál az arcomba szállt amikor befordultam az ajtó felé. A lámpa égett, engem vártak. Szinte feltéptem az ajtót és lerúgtam a cipőm. Rögtön a szobámba jöttem, bekapcsoltam egy lassú számot , és lefeküdtem a földre, pont a tv alá. Éreztem, hogy a könnycseppektől olyan furán hideg lesz a bőröm, és csikiztek ahogy végigfutottak az arcomon. Irtó hideg volt. Jéggé fagyott a szívem is. A piros és hideg kezeimmel letöröltem a könnyeim, de újabb és újabb tört elő a 4 órával ezelőtt tökéletesre kifestett szememből. Nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, talán csak pár percig. Aztán egyszer csak leállt a zene. Tudtam,hogy miért,számítottam is rá, de mégis...

lapozok

még jobban sírni kezdtem ahogy elolvastam a betűket. A telefon fölé ültem és ringatózni kezdtem. Ezzel próbáltam nyugtatni magam. Aztán egyszer csak felálltam és és berohantam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, de nem magam láttam benne. Ott volt előttem egy csalódott lány fehér arccal, kisírt elmaszatolt, fekete szemekkel, és vörös szájjal. A hajam ugyanolyan tökéletesen állt mint amikor megcsinálta Niki a suliban. Csak néztem magam, és rájöttem, hogy nekem nem ezt kell csinálnom... Beszálltam a fürdőkádba és magamra engedtem a forró vizet. A jéghideg bőröm azonnal vörös lett,szinte tüzelt, de nem érdekelt a fájdalom. Azt akartam tenni ami abban a percben eszembe jutott. De aztán előtört belőlem minden. Újra beszéltem magamban hozzá. Újra láttam ahogy rám mosolyog, és ahogy fél méterre ül mellettem az ágyon,és rám se néz. Vagy amikor megpuszilt a busznál. És láttam magam előtt azt is, ami meg sem történt.
Iszonyatosan haragudtam magamra. Szinte sikítottam de az ajtó előtt álló a víz zaja miatt nem hallhatott semmit. Feltettem... most is felteszem magamnak a kérdést,amit meg sem tudok fogalmazni. A lényeg, hogy én nem erre számítottam.

megint lapozok

Viszont azt nem tudnám megmagyarázni, hogy mit akarok. Mert * nem olyan amilyennek én elképzelem. És sajnálom, hogy a rá vetített képem miatt  többet várok tőle. Az az igazság, hogy most nagyon szeretem , és hogy rossz ez így. Azért nem csinálok semmit, mert nagyon fontos nekem. És hülye vagyok. Ebben a pillanatban mindent elfelejtek és kizárok. Semmi sem fontos. Szavak, tárgyak, tettek nélkül lennék nyugodt. Most érzem azt a bizonyos semmit. Mert többet vártam ettől a fiútól. Vagy nem?
Ahogy felszálltam a buszra rögtön zokogni kezdtem . Megállás nélkül.. ott a buszon. Aztán végigjöttem a csöndes sötét utcákon. Pedig tényleg nincs okom a sírásra. Vagyis az üzenetek alapján biztosan nincs. Ez túl bonyolult. Túlságosan is.

Üzenet 1: Elfelejtettem mondani, hogy jóéjt :) és köszi mindent. Egyik héten jöhetnél Te hozzám,ha van kedved:) Puszi.
Üzenet 2: Rendben,majd megbeszéljük. Jóéjt!:)

Niki:))

http://viharomtavaszom.blogspot.com/

 "persze elvagyok én pár nélkül is, nem erről van szó, ergo mégis ki lehetne a párom? megvan magamról a véleményem, nem részletezem, mindenesetre nem túl sok benne a pozitív jelző. persze a szívem foglalt, csak a Leanderé... na jó, persze ezt nem kell komolyan venni, de nem rugdosnám ki az ágyamból, pláne nem az életemből... ha olyan, amilyennek lejön az interjúkból és a zenékből a lénye, akkor hihetetlen lenne a hozzá fűződő viszonyom, hihetetlenül intenzív. nem baj, mindenkinek kell plátói szerelem. : )"

Tökéletesen senki sem ismer minket. Még magunk se. Sokszor mondom én is, hogy basszus hogy tehettem ezt, hogy viselkedtem, elrontottam az egészet... És miért? Mert nem tudjuk hova tartunk és honnan jöttünk. Valahol azt kívánom, bárcsak az emberi kapcsolatok egy fokkal könnyebbek lennének. És mégsem. Aminek vége van, azt le kell zárni, és reménykedni, hogy lesz még száz másik jobb, mint ami volt. 

Bárcsak elmerném mondani, ami a szívem nyomja. De valahogy senki sem kíváncsi rá.

Láttad már a lemenő napot a tavaszi égbolton? A felhőket narancsra és rózsaszínre festi nap, az ég pedig sötétkéken pompázik. Ez az egész olyan, mintha lilán csillogna az ég felettünk. gyönyörű...:)

Néha nem szabad gondolkozni. Hogy miért nem? Mert sokszor lebeszéljük magunkat a helyes útról. Nem akarom, mi lesz ha...? Az nem jobban fog fájni, ha évek múltán azt mondod, mi lett volna ha...? Állj fel, és valósítsd meg az álmaid...addig, amíg teheted;)

Nem tudom mi történt velem. Csak ültem ott. Nem szóltam egy szót se, csak csukott szemmel élveztem a napsütést. Még párszor ki is pislogtam, hogy nem-e csak álmodom. Minden egyes pillantáskor kövek estek le a szívemről. Ott volt előttem a gyönyörű tenger, és úgy éreztem, itt a helyem, nem mehetek haza.  

You think i am perfect? 

You're perfect for me.

A neve SP:)

Forever alone :(

Néha úgy hiányzik...

Hogyha fáj, ne mondj igazat!

Való'világ. Éggel a közepén. És benne...Én.

Itt van az a rengeteg emlék, amit ideje elfelejteni. Vagy bezárni egy dobozba és kidobni a kukába. A szívem üres, a szemem könnyes.És tudom...már nem kellesz nekem.(U)

Lassan 6 óra lesz. Itt ülök az asztalom felett és gondolkozom a cserbenhagyott pillanatokon. Mikor volt esély, de mégsem tettem semmit. mikor nem volt ott az idő, de mégis cselekedtem. Az élet kifürkészhetetlen,sosem tudod mi lesz holnap. De... ott lehet veled a remény, hogy sokkal jobb lesz mint a ma.

Kacsacsőrű Kerry:)

Úgy szeretném most megtenni azt, ami először az eszembe jut. Nem gondolkozni semmin. Akkor is megtenni, ha esetleg hülyeség. Valami tökéleteset alkotni úgy, hogy közben még magamon is nevetek. Csodát tenni, varázslat nélkül.