- Nem szeretsz már? 

- Nem tudom. (...) Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.

Jean-Paul Sartre

Éjféltől hajnalig imádtam. 

A szánkon vacogott a csók. 

Köd hullt. A nedves éjszakában

lassan dalolva ballagott. 

És sírt. És sírtam én is, én is, 

és sírtak fönn a csillagok.

Don't leave me now 

Don't say good bye 

Don't turn around 

Leave me high and dry

Nincs semmim, de mindent akarok...

Ha mindent megkaptál amire csak vágysz, aztán elveszíted, akkor ismered csak meg igazán  a szabadságot.

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

 Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.

 Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.

 Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

 Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.

 Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.

 Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.

 De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

 Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.

 Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

 Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

 Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

 Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

 Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

 Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.

 Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

 Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Tudok nem vágyni az elérhetetlenre.

Tudok örülni.

Önéletrajz öt fejezetben

 1. Sétálok végig az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Beleesek.

 Elveszett vagyok. . . remény nélküli.

 Nem az én hibám.

 Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

 2. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Úgy teszek, mintha nem látnám.

 Megint beleesek.

 Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.

 De nem az én hibám.

 Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

 3. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Látom, hogy ott van.

 Mégis beleesek. . . ez már szokás.

 Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.

 Az én hibám.

 Azonnal kikerülök onnan.

 4. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Kikerülöm.

 5. Egy másik utcán sétálok.

Miként a tiszta űrben a világok,

 lebeg keringve bennem a hiányod

 majd árnyék leszek s te szorongva félsz:

 óh hát ne hagyj meghalnom, amíg élsz.

Ne vedd a szerelmem készpénznek.

Soha ne add fel, érd el az álmaid, 
A kudarcok ne törjék a szárnyaid, 
Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer, 
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

- Nézd. Amit tudok, Alice, az az, hogy soha se tudhatod, hogy mi meddig fog tartani. Az egyetlen dolog az életben, amit bármelyikünk tud, az az, hogy bármi megtörténhet. Sohasem tudhatod, mi történik legközelebb.

/the L word/

augusztus 18.

A szerelem olykor pont attól lesz szép, hogy nehéz, elérhetetlen vagy bonyolult. A miénk már mind a 3 volt.

 Elérhetetlen, mikor harcoltál értem, 

Bonyolult, mikor kiderült minden hazugságom,

Nehéz, mikor.... most.

Most ott tartunk, hogy szeretnék veled lenni, de nem lehet. Telhetetlen vagyok. Minden pillanatban hiányzol.

A szerelem legfontosabb összetevőjét hagyta utoljára:

Boldog, mindig.

Amíg egy kapcsolat mosolyt csal az arcodra, és boldoggá tesz, addig a világ kapui tárva nyitva állnak.

És talán így is maradnak örökre. :)

Változunk..... mint a felhők az égen.

Talking, laughing, loving, breathing, fighting, fucking, crying, drinking, writing, winning, losing, cheating, kissing, thinking, dreaming.....

I can't say anything.

 Ahogy elhúzták a függönyt, azonnal rám verődött a reflektor égető fénye. Hát akkor, SHOWTIME, mormoltam magamban. Csak arra tudtam gondolni, milyen jó érzés lesz majd mosolyogva lesétálni a színpadról.

Csókoltál unottan s lázasan, 

Csaltál már és csaltak biztosan. 

Nincs törvény, hogy másképp nem lehet, 

Hallgass rám, vannak kivételek. 

Nézd el majd, ha néha bántalak, 

Nem számít, csak múló hangulat. 

Azt mondják, légvárat építek, 

Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.

Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át,

Fáradt, gyenge napjaimon vezess át.

Csak fogd a kezem, s maradj

Mellettem, amíg érzed,

Hogy zajos a világ.