vége.

Soha ne áruld el a titkaid másoknak!
Mert az csak muníció nekik, hogy bántsanak, hogy ártsanak
Ha önmagadba fordulsz a bánatod elkeresztel
Vigyázz mert nem ereszt el! Nem mehetsz el!

Sírtam és nevettem, egyszerre
Gyűlöltem és szerettem, egyszerre
Adtam és elvettem, egyszerre
Erős és gyenge voltam, egyszerre

Egyetlen szócska az egész, mégis mennyi érzés van benne. Azt hiszed ha kimondod és megkönnyebbülsz minden rendben lesz. Hogy végre azzal lehetsz akivel lenni akarsz. De ez nem ilyen egyszerű... ha elárulod hogy érzel, ha ki mondod, hogy ~szeretlek~ onnantól sebezhető vagy. És ha az a bizonyos személy nem szeret viszont, akkor egyszer csak elillan a varázslat,és nincs már semmi ami fent tartana a levegőben. Már csak pár pillanat és vége. Olyan gyorsan zuhanunk... pont a városra, ami fentről olyan szép...

Biztosan tudom, hogy ennyi volt. És nem magam miatt. Ha nem nyitják fel a szemem még mindig szenvednék. De nem a szívemre hallgatok, hanem az eszemre... és így minden könnyebb.

Tehát ennyi volt. Nem lesz sose már ilyen többet. Elég volt ennyi átvirrasztott éjszaka.