Miért ne harcoljak azert akit szeretek? miért adjam fel? akik nem értékelnek semmit, és felszinesen gondolkoznak azt mondják, hogy majd jön más úgy is. De ők akkor nem szeretnek igazán...
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 24., szombat
Olyan különleges volt az egész. Ahogy szótlanul feküdtél mellettem, meg ahogy próbáltam elnyomni magamban a nevetést. Aztán nem bírtad tovább. Felém fordultál,és rámfeküdtél. Mélyen a szemembe néztél, megfogtad az arcom, mire én megcsikiztam a csípőd. Nevetésben törtél ki,és a legszebb az volt, hogy miattam nevettél. Aztán minden boldogság ott volt velem, megcsókoltál. Tisztán emlékszem hogy néztél rám. Csodálatos volt. Olyan, amit minden nap át akarok élni.
Aztán felébrettem.:(
Lucaaaaa♥
Nem érezhetném irántad ezt, ha nem szeretnél te is engem. Mert szeretsz, ugye? Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy egymagam érezhessem.
2011. szeptember 13., kedd
2011. szeptember 11., vasárnap
Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy vaLóra válik. Sosem tUdhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van Csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!
vissza a múltba!!?
- Mintha elveszetted volna a barátod.
- Lehet, hogy igen.
- Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán.
- És elkapta?
- Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.
- Lehet, hogy igen.
- Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán.
- És elkapta?
- Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.
2011. szeptember 9., péntek
2011. szeptember 8., csütörtök
Ebben a pillanatban 6,470818,671 ember él a világon. Vannak akik félnek, vannak akik hazatérnek, vannak akik hazudnak hogy túléljék a hétköznapokat. Mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háboruskodásra születtek. Mások meg arra hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember a földön. Több mint 6 milliárd lélek. És néha csak egyetlen egyre lenne szügségünk.
Előbb-utóbb minden csaj kívülről fújja a szabályokat. Ha egy fiú behúz egyet, tetszel neki. Soha nem próbálj magadnak frufrut vágni. És egyszer majd megismerkedsz egy klassz sráccal, akiben biztos, hogy nem fogsz csalódni.
Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira. De a történet felénél jön a csavar. Váratlanul szerelmet vall neked valaki. Vagyis ez a kivétel.
Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal.
Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban. Lehet, hogy egyedül maradsz. Összetörve. De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el, és újra kezded. Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás.
És létezik még egy eset. Ha a rengeteg hiába várt hívás, a sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, a kínosabbnál kínosabb helyzetek, a hatalmas káosz ellenére soha, egyetlen percig sem adtad fel a reményt.
Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira. De a történet felénél jön a csavar. Váratlanul szerelmet vall neked valaki. Vagyis ez a kivétel.
Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal.
Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban. Lehet, hogy egyedül maradsz. Összetörve. De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el, és újra kezded. Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás.
És létezik még egy eset. Ha a rengeteg hiába várt hívás, a sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, a kínosabbnál kínosabb helyzetek, a hatalmas káosz ellenére soha, egyetlen percig sem adtad fel a reményt.
2011. szeptember 7., szerda
A magunkról bennünk élő kép, csupán elképzelés, ahogy másokról alkotott képeink is. És, hogy minek tartjuk magunkat: hősnek, áldozatnak, boldognak, magányosnak, folyton változik. A kis idegsejtjeink csak dolgoznak szakadatlanul, és alakítják a világunkat. Így hát szinte varázslatos módon az elménk valóra válthatja az álmainkat. Végül is a megoldás talán csupán annyi, hogy bízzunk magunkban, és ne tántorodjunk el a boldogság keresése közben. Tudják az olyan közhely, mint kövessük, amit a szívünk diktál, nem is ostobaság.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)