lost in Scarlett♥

Befordul az utcán, rögtön észreveszem vörösen csillogó haját. Ahogy egyre közelebb ér, egyre idegesebben ver a szívem. Aztán észreveszem,hogy engem néz, és mosolyogva megyünk el egymás mellett mind a ketten.

hmm... a bizonytalanságnak édes íze van.

elmondanám, de nem merem, hogy az könnycsepp az ingemen.

Mézesmázoshétfőreggel.

Ültem a buszon és egyszer csak eszembe jutott egy régen elfelejtett érzés. Mindent tökéletesen akarok tenni, nem akarom elhalasztani a lehetőségeket. Mosolyogni akarok ha hétfőn felkelek, és úgy menni suliba, hogy minden házim kész van. Nem akarok szorongani, nem akarok szomorkodni. Magamat akarom adni, és így boldog lenni. Mi más értelme van az életnek, ha nem ez az.

Tegnap teletömtetek vidámsággal. Olyan jó volt csak ülni ott és hallgatni, hogy mit gondoltok. Hogy nem nevettek ki. Ti megértetek. Azt hiszem barátokat találtam. Kincsre leltem. 
ZsófiDiaSzimi(L)

Mikor feldereng valami a múltból, rögtön mosolyogni kezdek. Azt hiszem, hogy akkor minden rendben volt, pedig nem. Viszont érdekes.... csak a szép dolgokra emlékszem vissza.

Lassan beleélem magam:) Lassan elhiszem,h egyedül maradok:)
Így lesz, érzem.
Nem kellek senkinek.

D.

Legalább egy estére másnak éreztem magam. Még mindig érzem ahogy dobog a szíved. Ahogy csak feküdtünk és elkezdtél olaszul beszélni. Annyira hülye vagyok(:

My loneliness is killing me!!

Minden nap előtörik belőlem a "mi lenne ha...". És a fantáziám határokat nem ismerve szárnyal a tündérvilág csillámporos egén. Teljes mértékben őrültség minden beteljesületlen kívánságom, de mégis... imádom azt képzelni, hogyha holnap felkelek, talán másképp lesz sok minden.

:(

Utálok egyedül aludni. 

Utálom csak a macim átölelni.

Bárcsak lenne kit szeretni.

Mindenkor vele lenni.

Erről beszéltél ugye? Tényleg gyönyörű szép, mégis azt kívánom bárcsak egyetlen szavadra sem emlékeznék.

Rengeteg dolog van amiről nem tehetünk. Valahogy lassacskán beleépült a lényünkbe, és lehetetlen azonnal kiszakítani... De egyáltalán meg kell válnunk ezektől a dolgoktól?  Rengetegen lesznek majd akik lenéznek, és elítélnek ezek miatt... de, egy idő után majd nem ez lesz a legfrissebb pletyka. Azt hiszem azt kell tennünk amit a helyesnek vélünk abban a pillanatban. Aztán ha mégsem jól döntöttünk, egyszerűen tanulunk belőle, és csak a szép pillanatokat őrizzük meg. Vagy legalább megpróbáljuk.

Kicsim, légy óvatos, mit kívánsz, mert kívánságod teljesülhet, és nem tudhatod, mi bukkan elő, ha kibontod a csokrot.

Olyan hihetetlenül lehetetlen ez a helyzet. Éreztél már olyat, hogy máshogy látod a világot mint a többiek? Ami neked természetes, azt mások nem tolerálják. Igen, ebben a helyzetben nem fedheted fel magad. Túl kockázatos lenne mindent elveszteni. De ha magadban tartod egyszerűen megőrít. Bárcsak minden egyszerűbb lenne. Bárcsak ne kéne titokban tartani. Bárcsak ez is normális lenne. bárcsak...:(

csak 4569 kép maradsz;)

Ez volt a 11. koncerted.

Még csak párszor néztem végig, de elsőre beleszerettem ebbe a klipbe. Olyan megható, szomorú, lelkizős. Olyan mintha még mindig az orrom előtt állna mint tegnap este. Amikor átölelt és beszéltünk 20-30másodpercet. hmm. ez az érzés leírhatatlan. szomorú. vidám. és igazából kitörölhetetlen. minden koncert után beáll az a állapot, hogy bárcsak.... bárcsak, máshogy alakult volna.

Szeretlek. És ezt senki előtt nem fogom tagadni. Akkor sem, ha mindenki ez alapján  ítél majd meg.

görlzdééj*

Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.

Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.

Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.

Könnyes lett a szemem ahogy elővettem a levelet, és apa elé toltam. Láttam rajta, hogy nem erre számított. Kinyitottam,és elmeséltem neki az egész akciót amit érte tettem. Vagyis inkább azért, aki volt régen. Komolyan mondom szívesen sírtam volna. De mivel ő nem érzékenyült el, valahogy nem olyan lett a pillanat amilyent szerettem volna elérni. De legalább tudja, hogy ez nekem sokat jelent. Végül is miért ne jelentene sokat? Az életem előtti történet van ezekben a levelekben.
~Esténként mikor lefekszem agysejtjeim meg a szívem, mint millió kis filmvetítő, levetítik nekem a nyarat és a nyárral együtt Téged,és azt a rengeteg dolgot,amelynél szebbet az ember csak álmaiban él meg. 
Hogy lehetett vége egy ekkora szerelemnek?

Egyáltalán nem vagyok szomorú. Nevetek rajtad. Szánalmas vagy. És közben nem hiszem el, hogy ezt csinálod. Hányszor mentem oda hozzád? Hányszor mondtam, hogy utálom ha ilyen vagy, és rossz vége lesz ennek? Na látod... arról,hogy most egyedül vagy, csak te tehetsz. De az az igazság, hogy egyedül is leszel, mert én már nem leszek melletted azt hiszem soha többé. És ez jobb lesz így. Nem akarok többet miattad szenvedni! A barátnők nem erre vannak. Épp ezért nem vagy már a barátom.

*

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

Ha már versmondóra megyek, szerettem volna ezt a verset mondani. Érzésekkel van tele, és a sorok között olvasva látom apát, ahogy alig pislákoló lámpájánál magányosan körmöl egy levelet. Ez a szöveget írja éppen, szeretettel kitölti a lapja minden oldalát. Aztán nyom egy puszit a borítékra, és a párnája alá teszi, hisz tudja, az a levél másnap talán már anyánál lesz.

(U)(L)

Ha becsukom a szemem még mindig ott van előttem az arca. Még mindig látom a szemét , és még mindig pontosan vissza tudom idézni, hogy miket mondott. 

De miért? Nem akarok reggelenként arra kelni, hogy hiányzik.