Elnézek a távolba... a nagy betűs életbe. Melyik az én utam? Bár igaz, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk... de nem tudom, hogy sikerül-e magamnak megszereznem a legjobb utat. Egy biztos: Nem akarok elbukni!

A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat, mintha a "hetedik mennyországban" lennének, és ilyenkor teljesen közömbös számukra, hogy hol is van az a mennyország. Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret.

Emberek milliói inkább szenvednek, lemondanak, belenyugszanak, végül megkeserednek vagy akár meghalnak, mint hogy vennék a fáradságot, és megpróbálnák türelemmel és olykor a kellemetlenségeket is elviselve megérteni önmaguk és mások legellentmondásosabb és legkevésbé illendő oldalát is.

A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek.

Szeretnék egy kicsit kiszakadni a világból....

hello december....

[hello.minusztizenegyfok]

Miért olyan rohadt nehéz minden, olyan rohadtul rejtelmes, és tudta, hogy ez olyan kérdés, amire sosem fog kielégítő választ kapni... legfeljebb annyit, hogy ilyenek az emberi kapcsolatok. A válaszok, amelyek igazán számítanak, sosem érkeznek könnyen.

Nem kellesz eléggé.

Vannak, akik azt állítják, kiismerik magukat a világban - ez legalább egy biztos pont, ők nyilván vagy buták, vagy hazudnak. De minden más bizonytalan. Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.

*

~Bárcsak lehetnék én is 15éves. Vagy még fiatalabb. A felnőttek mindig mondják,hogy azok a régi szép idők... és ezt kezdem megérteni. Bár még nem erősen, de érzem. És azt hiszem... ez egyre csak erősebb lesz. Egyre jobban érzem, hogy a múltamban szeretnék élni.

Valaki, valahol.. szeret téged!

Mint egy madár a levegőben úgy szárnyaltam én is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre!
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel!
Elmúltak a szép idők, most a magány ami fertőz,
Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz!
Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,
De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél!
Rád gondolok éjjel, mikor bámulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé: Elraboltad a szívemet!

Igen, néha van az a pont amikor eleged van. És igen, akkor,mikor minden kötél elszakadt, és még sem kezdessz hisztizni, akkor tudhatod, hogy felnőttél. Mert mást is hibáztathatnál,de te beismersz mindent. Mint egy igazi felnőtt.

De mi így,és ilyennek szeretünk.♥

nem vagyok tökéletes. van egy heg a homlokomon egy heg a könyökömön, hadarok, nagyon gyorsan tudom magam kellemetlen helyzetbe hozni, a fogaim sem szabályosak, makacs vagyok,önző és hirtelen haragú. SP

...nem tudok mosolyogni akkor ha ordítanom kell

annyira*kuci♥

-Melyik a kedvenc ünneped?
-Karácsony este.
-És miért pont az?
-Mert akkor anyu mákos gubát csinál.
-De mákos gubát máskor is csinálhat...
-Máskor nem finom... de karácsony este... 1hosszú évet várok rá, hogy egyszer,egyetlen este mákos gubát ehessek a fenyőfaillatú házban.

Néha elég egy régen hallott dallam, és valahogy minden szebbnek tűnik.

-Mi a baj?
-Semmi.
-Látom rajtad... nekem elmondhatod.
-Ha elmondanám az igazat... kinevetnél.
-Dehogy nevetnélek ki:)
-De... kinevetnél. Néha még én is nevetek magamon ez miatt,de ez van. Nem tudok vele mit csinálni.

cse(L)

Nem a szerelemről szól az élet. De hatalmas szerepet játszik benne. A lényeget. Mondhatni ő a főszereplő.

fáj...(:

talán csak a tél miatt fagy meg a szív... vagy ha szomorú...ha hiányzik neki valaki...valakik

Tudod... én próbálkozom. Minden nap,minden percben mikor mellettem vagy. De nem mindig jön össze. Néha szintre sírva fordulok be az utcába. a hideg miatt fáj a szemem ha sírok, de nem tudok mit tenni. Aztán bejövök a szobámba,és ott van előttem az életem. Kint vagytok az asztalon,ott vagytok a falon, és a mi a legfontosabb... ott vagytok bennem. Talán butaság... talán csak én látom rosszul. De minden egyes nap... minden másodpercben eltűnik valami köztünk. De én ezt nem akarom. Szeretnék az a személy lenni az életetekben aki voltam egyszer. (Te vagy az egyetlen egy ember....) Mi változott meg?

A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér.

Az univerzum megértése talán leginkább egy óriási kirakós játékhoz hasonlítható. És mert szellemi titokról van szó, könnyen előfordulhat, hogy a megfejtést önmagunkban kell keresnünk.

Engem nézel... mégis mást látsz.

Ha egy fiú egy lány száját bámulja, és közben megnyalja a sajátját, elég könnyű kikövetkeztetni, hogy mire gondol!

Két lány élete...

dreamsp.tumblr.com

Apa a mikulás!!!;)

mintha egy medúszka úszna a szememben:)

Minden éjjel álmodom,

Hogy ott fekszel az ágyamon.(...)

Tudom, hogy az enyém vagy

S soha nem kelek fel.

De egyszer úgy is eljön az a gonosz reggel.

~2008. dec. 4 /ma két éve/

"Ne vesztegesd az időd olyan emberre, aki a sajátjából nem áldoz rád."

smile*

Hol vagy már? Mégis merről szólsz,merre jársz? Én maradok még. Hol vagy már? Elfújt a szél,én mégis kereslek. És csak neked mondhatom hogy szeretlek. Tudod hogy szeretlek. Mond :
Tudod,hogy szeretlek

Kezemben a világ...:)

Az életem ilyen. A tiéd meg milyen?... nem kell a kamu mond ki, hogy semmilyen.

Forog a filmem, s néha úgy érzem, épp, hogy túlélem....

... Hisz mindenem Te vagy már/Hisz mindenem Te voltál...

Képtelen vagyok írni. Nem megy...és...nem is akarok. Csak mégis... rossz. Valami rég eltűnt. De lehet, hogy soha nem is volt itt. Tudom, hogy nincs vége. Tudom, hogy majd egyszer eljön az én időm is. De ez annyira köszhely... hiszen ha most nem megy... mi a garancia rá,hogy később menni fog? ...

Semmi. Talán ennek így kell lennie.

csak ne értsd félre;) *nem vagyok belé szerelmes!!

Kiábrándító és borzasztó ez az érzés.... hiszen akár mit teszek, akármit csinálok... sose fogod azt mondtani.. -jéé... olyan ismerős vagy. Én is csak egy arc vagyok a több ezerből. Nincs esélyem:(

*

ha valaki figyelmesen végighallgatja a lemezt, akkor szerintem nagyon könnyen rájöhet, hogy miről van szó, érezhet rajta egy folyamatot. van kezdete és vége:)

ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon nincs barátnőm. volt, természetesen. szólnak valakinek és valakiről a dalok. az őszinteség mindent elárul és ha akarnám sem tudnám letagadni...de szerintem természetes és egészséges, hogy az ember próbálkozik, vagy ahogy szokták mondani...keresi az igazit:)