Még kell, még más, hogy ne nézzenek felhőnek...

Sokszor kérdeztem, sokszor nem kaptam rá választ,
Sokszor van olyan, hogy a srác másik lányt választ,
Tudom, hogy ez így nem jó, meg hogy sz*r érzés,
Nem tudom, mi történik, egyre nagyobb a kísértés,
De hiába vérzek el, hiába, vagyok vele őszinte,
Hiába sírok esténként, hiába, ő szinte
Rám se néz, nevet rajtam, nekem ez fáj,
De egy [belső érzet kitart], és azt súgja muszáj
Kitartanom, mert hogy megérik a gyümölcs, enyém lesz talán,
Majd együtt nézünk csillagokra, de ez mély talár,
Halvány folt az egész, lehet, hogy holnap meghalok,
Lehet, hogy elüt az autó, de lehet, hogy valamit elkapok,
Fent leszek az égben, mondom, nem lett az enyém,
Nem értem el a célom, meg lesz rólam a vélemény,
De ezt nem akarom én se, szeretnék én még élni,
Szeretnék felnőni, hidd el nem akarok sokat kérni,
Csak pár kitartó barátot, akik majd vigyáznak rám,
Akik megóvnak a rossztól, mert ott elég nagy a szám,
De aki ismer, az tudja, én így érzem magam jól,
Hogy én úgy szeretek élni, hogy mellettem lágy dallam szól.