sosevoltálmégisvagy

Sietve futottam át a szobán, nehogy bármi fontos ottmaradjon. Aztán a kezembe kaptam a napszemcsit, és kisurrantam a szobából. A folyosón, amin végig kell nem mint nap mennem, régi ütött kopott képek vannak kirakva. Mindig végignéztem őket, de csak úgy át futólag, nem égett bele úgy az agyamba mint a Szerelem Szinopszisa amit  Tőle kaptam a féléves évfordulónkra. Az ágyam felett lóg, és a hátuljára van egy kis szöveg írva, azzal az indokkal, hogy nehogy elfelejtsem egy pillanatra se, mi is volt egykor kettőnk között. Szóval ez a hosszú folyosó megint átölelt a borzalmas beteg sárga színével. Szokásához híven a hangosbemondó megint pattant egyet mikor elmentem alatta. Megszokott volt már minden,hiszen egy éve járom ugyan ezt az utat. Le a lépcsőn, köszönni a portásnak aztán ki a kapun és át az úton. Ugyan az minden..mégis most először...a szívemben ott volt az a félénk kis dübörgés, melyre oly régen vártam. Az érzés, hogy vége van.

Aznap reggel mikor kinyitottam a szemem eltűnt a szívemből minden súly. Szabad lettem. Több mint egy év után azért nem is csoda, hogy ennyire nyomott hagyott bennem a felszabadulás. Komolyan tudtam örülni minden kis lépésnek, ritmusosan futottam végig a járdán... a fülemben a kedvenc számom és csak siklottam a levegőben mint egy madár... elfordultam az utcán, és elsétáltam a buszmegállóig. Pont időben érkeztem.

A busz útvonalára sajnos nem emlékszem...nem tudom hányan sétálhattak át éppen akkor a Belvárosi hídon, vagy hogy sok ember volt e a Széchenyin... hosszú percekre elhomályosult előttem minden, ahogy felszálltam a 71esre.

Hogy hová mentem? Hozzá....elmosolyodtam mikor eszembe jutott a szép szeme...

Annyira boldog voltam amikor végre beértem a Mars térre. Elsétáltam még vagy 15 percet ezután, de gyorsan odaértem a lakásához. Már biztosan vár, gondoltam. A kapucsengőhöz nyúltam volna, de belém hasított a fájdalmas valóság.

Leültem a padra, és csak néztem az ablakát. Nem tudtam mit csinálni.... sírva fakadtam, szótlanul, meg se rezzent az arcom közben.

Ott volt, tőlem nem több mint 10 méterre, mégis sokkal messzebb mint akármikor.

Erre a napra vártam már több mint egy éve. De ez a nap sosem jön el.

Tudod, van az a mondás, hogy a sorsunkat saját magunk irányítjuk. Befolyásoljuk a jövőnket a saját cselekedeteinkkel.
Pontosan tudom, hogy mit akarok! És ígérem, mindent meg is teszek érte!

Annyira boldog voltam mikor végre beértem a Mars térre. Elsétáltam még vagy 15 percet ezután, de gyorsan odaértem a lakásához. Már biztosan vár, gondoltam. A kapucsengőhöz nyúltam, és meghallottam a hangját.
"-Te vagy az? Gyere fel!"
Én pedig rohantam a boldogságom felé. 
A pillanat, mikor először ölelt át ott, ahol a szerelmes történetünk következő 2 éve fog zajlani..leírhatatlan volt. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni azt a furcsán mormogó édeskés érzést a gyomromban. Sosem voltam még annyira boldog, mint az első szegedi csók éjjelén.

...igen is vannak, megunhatatlan dalok, elfelejthetetlen pillanatok, és őrökké tartó igaz szerelmek!

Léteznek azok az érzések ott mélyen legbelül a szívedben, amitől eláll a lélegzeted, amitől a bőröd megfeszülve libabőrzik és mitől a torkod azonnal kiszárad.

Csak egy pillantás, ahogy rád néz szerelmed csillogó tekintete....
És megérted. 

Mi is az igaz boldogság!
Mi is az igaz boldogság?

- Nem szeretsz már? 

- Nem tudom. (...) Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.

Jean-Paul Sartre

Éjféltől hajnalig imádtam. 

A szánkon vacogott a csók. 

Köd hullt. A nedves éjszakában

lassan dalolva ballagott. 

És sírt. És sírtam én is, én is, 

és sírtak fönn a csillagok.

Don't leave me now 

Don't say good bye 

Don't turn around 

Leave me high and dry

Nincs semmim, de mindent akarok...

Ha mindent megkaptál amire csak vágysz, aztán elveszíted, akkor ismered csak meg igazán  a szabadságot.

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

 Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.

 Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.

 Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

 Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.

 Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.

 Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.

 De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

 Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.

 Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

 Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

 Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

 Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

 Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

 Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.

 Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

 Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Tudok nem vágyni az elérhetetlenre.

Tudok örülni.

Önéletrajz öt fejezetben

 1. Sétálok végig az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Beleesek.

 Elveszett vagyok. . . remény nélküli.

 Nem az én hibám.

 Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

 2. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Úgy teszek, mintha nem látnám.

 Megint beleesek.

 Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.

 De nem az én hibám.

 Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

 3. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Látom, hogy ott van.

 Mégis beleesek. . . ez már szokás.

 Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.

 Az én hibám.

 Azonnal kikerülök onnan.

 4. Sétálok ugyanazon az utcán.

 Van egy mély lyuk a járdán.

 Kikerülöm.

 5. Egy másik utcán sétálok.

Miként a tiszta űrben a világok,

 lebeg keringve bennem a hiányod

 majd árnyék leszek s te szorongva félsz:

 óh hát ne hagyj meghalnom, amíg élsz.

Ne vedd a szerelmem készpénznek.

Soha ne add fel, érd el az álmaid, 
A kudarcok ne törjék a szárnyaid, 
Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer, 
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

- Nézd. Amit tudok, Alice, az az, hogy soha se tudhatod, hogy mi meddig fog tartani. Az egyetlen dolog az életben, amit bármelyikünk tud, az az, hogy bármi megtörténhet. Sohasem tudhatod, mi történik legközelebb.

/the L word/

augusztus 18.

A szerelem olykor pont attól lesz szép, hogy nehéz, elérhetetlen vagy bonyolult. A miénk már mind a 3 volt.

 Elérhetetlen, mikor harcoltál értem, 

Bonyolult, mikor kiderült minden hazugságom,

Nehéz, mikor.... most.

Most ott tartunk, hogy szeretnék veled lenni, de nem lehet. Telhetetlen vagyok. Minden pillanatban hiányzol.

A szerelem legfontosabb összetevőjét hagyta utoljára:

Boldog, mindig.

Amíg egy kapcsolat mosolyt csal az arcodra, és boldoggá tesz, addig a világ kapui tárva nyitva állnak.

És talán így is maradnak örökre. :)

Változunk..... mint a felhők az égen.

Talking, laughing, loving, breathing, fighting, fucking, crying, drinking, writing, winning, losing, cheating, kissing, thinking, dreaming.....

I can't say anything.

 Ahogy elhúzták a függönyt, azonnal rám verődött a reflektor égető fénye. Hát akkor, SHOWTIME, mormoltam magamban. Csak arra tudtam gondolni, milyen jó érzés lesz majd mosolyogva lesétálni a színpadról.

Csókoltál unottan s lázasan, 

Csaltál már és csaltak biztosan. 

Nincs törvény, hogy másképp nem lehet, 

Hallgass rám, vannak kivételek. 

Nézd el majd, ha néha bántalak, 

Nem számít, csak múló hangulat. 

Azt mondják, légvárat építek, 

Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.

Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át,

Fáradt, gyenge napjaimon vezess át.

Csak fogd a kezem, s maradj

Mellettem, amíg érzed,

Hogy zajos a világ.