Azt a pár percet sosem fogom elfelejteni, olyan nagy hatással volt rám. 3méterre álltál tőlem, köztünk az üvegfal, és úgy néztelek mint régen. Csodálva a szemeimmel. Közben mosolyogtam. Talán aki messziről látott bolondnak nézett, hogy magamban mosolygok, pedig csak rád vártam. Már akkor fájt, hogy nem vagy mellettem. De akkor rám néztél, és elindultál felém. Egyszerre minden könnyebb lett. És elmondhatatlan érzés volt,hogy hozzám jöttél oda. És hozzám szóltál azzal a csodás hangoddal:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése