2010. szeptember 28., kedd

3*


Ez is úgy megmaradt bennem... ahogy előttem mentél. Nem vetted észre, hogy figyellek. A folyosó végén megálltál és szétnéztél. Engem kerestél:) Aztán megfordultál, és már majdnem ott voltam melletted. Egyenesen a szemebe néztél és rám mosolyogtál. Azt hiszem ez volt életem legjobb napja, mert mindig is ezekre a kis apróságokra vágytam. Mindig arra vágytam, hogy engem várj, és mellettem menj az utcán. Mindig rád vágytam. És itt vagy. Nem akarlak elengedni soha többé. Pedig még nem is vagy az enyém.

El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése