*

-Annyira félek...de végülis mit veszíthetek?

-Semmit.

-Max pár hétig sírok,de majd kiheverem.

-Inkább pár évig, és sose fogod elfelejteni.

Minden este bátor vagyok,és céltudatos. Eldöntöm, hogy megteszem és, hogy nem tartom meg magamnak az érzéseim. De aztán reggel minden megváltozik. Mintha .... semmi mintha reggelenként kvára be vagyok szarva, hogy nem kellek majd neked, mert nem tudom, hogy el tudnám e viselni, de az is nehéz ha nem vagy velem ... Ezért olyan nehéz ez az egész. Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Félek, hogy az a parányi Te is eltűnik a mindennapjaimból:(