2011. február 17., csütörtök

Nem tudom mi történt velem. Csak ültem ott. Nem szóltam egy szót se, csak csukott szemmel élveztem a napsütést. Még párszor ki is pislogtam, hogy nem-e csak álmodom. Minden egyes pillantáskor kövek estek le a szívemről. Ott volt előttem a gyönyörű tenger, és úgy éreztem, itt a helyem, nem mehetek haza.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése