Az út egyáltalán nem hosszú, minden nap elmegyek arra, sokszor még hétvégén is. Viszont visszafelé nagyon ritkán jövök. Mikor kézen fogva sétálunk a buszmegálló felé, és nevetünk, meg beszélgetünk, még nem érzem azt az űrt. De elég hozzá 10 mp, hogy teljesen megváltozzon minden. Egyszer csak becsukódnak az ajtók és elszáguld mellettem a busz. Eltűnsz, elmész, és ott, abban a pillanatban, teljesen biztos vagyok abban, hogy belehalok a szeretetbe. Aztán egyedül jövök vissza az utcán, arra vágyva, hogy bárcsak ott lennél velem.

Minden egyes alkalommal. 

szeretlek(L)