2011. február 24., csütörtök

Tökéletesen senki sem ismer minket. Még magunk se. Sokszor mondom én is, hogy basszus hogy tehettem ezt, hogy viselkedtem, elrontottam az egészet... És miért? Mert nem tudjuk hova tartunk és honnan jöttünk. Valahol azt kívánom, bárcsak az emberi kapcsolatok egy fokkal könnyebbek lennének. És mégsem. Aminek vége van, azt le kell zárni, és reménykedni, hogy lesz még száz másik jobb, mint ami volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése