Nem tudom mit érzek,és ezt muszáj leírnom, mert rég nem éreztem már ilyet... sírni akarok. Bőgni. Zokogni. Rángatózva fetrengeni a földön és üvöltözni! Most azonnal!
Elfordítottam a zárban a kulcsot és beléptem a sötét udvarra. A Hold sem világított, a ház is takart, szóval nagyon sötét volt. Még annál is jobban. A szél megcirógatta a hajam, és pár szál az arcomba szállt amikor befordultam az ajtó felé. A lámpa égett, engem vártak. Szinte feltéptem az ajtót és lerúgtam a cipőm. Rögtön a szobámba jöttem, bekapcsoltam egy lassú számot , és lefeküdtem a földre, pont a tv alá. Éreztem, hogy a könnycseppektől olyan furán hideg lesz a bőröm, és csikiztek ahogy végigfutottak az arcomon. Irtó hideg volt. Jéggé fagyott a szívem is. A piros és hideg kezeimmel letöröltem a könnyeim, de újabb és újabb tört elő a 4 órával ezelőtt tökéletesre kifestett szememből. Nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, talán csak pár percig. Aztán egyszer csak leállt a zene. Tudtam,hogy miért,számítottam is rá, de mégis...
lapozok
még jobban sírni kezdtem ahogy elolvastam a betűket. A telefon fölé ültem és ringatózni kezdtem. Ezzel próbáltam nyugtatni magam. Aztán egyszer csak felálltam és és berohantam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, de nem magam láttam benne. Ott volt előttem egy csalódott lány fehér arccal, kisírt elmaszatolt, fekete szemekkel, és vörös szájjal. A hajam ugyanolyan tökéletesen állt mint amikor megcsinálta Niki a suliban. Csak néztem magam, és rájöttem, hogy nekem nem ezt kell csinálnom... Beszálltam a fürdőkádba és magamra engedtem a forró vizet. A jéghideg bőröm azonnal vörös lett,szinte tüzelt, de nem érdekelt a fájdalom. Azt akartam tenni ami abban a percben eszembe jutott. De aztán előtört belőlem minden. Újra beszéltem magamban hozzá. Újra láttam ahogy rám mosolyog, és ahogy fél méterre ül mellettem az ágyon,és rám se néz. Vagy amikor megpuszilt a busznál. És láttam magam előtt azt is, ami meg sem történt.
Iszonyatosan haragudtam magamra. Szinte sikítottam de az ajtó előtt álló a víz zaja miatt nem hallhatott semmit. Feltettem... most is felteszem magamnak a kérdést,amit meg sem tudok fogalmazni. A lényeg, hogy én nem erre számítottam.
megint lapozok
Viszont azt nem tudnám megmagyarázni, hogy mit akarok. Mert * nem olyan amilyennek én elképzelem. És sajnálom, hogy a rá vetített képem miatt többet várok tőle. Az az igazság, hogy most nagyon szeretem , és hogy rossz ez így. Azért nem csinálok semmit, mert nagyon fontos nekem. És hülye vagyok. Ebben a pillanatban mindent elfelejtek és kizárok. Semmi sem fontos. Szavak, tárgyak, tettek nélkül lennék nyugodt. Most érzem azt a bizonyos semmit. Mert többet vártam ettől a fiútól. Vagy nem?
Ahogy felszálltam a buszra rögtön zokogni kezdtem . Megállás nélkül.. ott a buszon. Aztán végigjöttem a csöndes sötét utcákon. Pedig tényleg nincs okom a sírásra. Vagyis az üzenetek alapján biztosan nincs. Ez túl bonyolult. Túlságosan is.
Üzenet 1: Elfelejtettem mondani, hogy jóéjt :) és köszi mindent. Egyik héten jöhetnél Te hozzám,ha van kedved:) Puszi.
Üzenet 2: Rendben,majd megbeszéljük. Jóéjt!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése