Ültem a buszon és egyszer csak eszembe jutott egy régen elfelejtett érzés. Mindent tökéletesen akarok tenni, nem akarom elhalasztani a lehetőségeket. Mosolyogni akarok ha hétfőn felkelek, és úgy menni suliba, hogy minden házim kész van. Nem akarok szorongani, nem akarok szomorkodni. Magamat akarom adni, és így boldog lenni. Mi más értelme van az életnek, ha nem ez az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése