Könnyes lett a szemem ahogy elővettem a levelet, és apa elé toltam. Láttam rajta, hogy nem erre számított. Kinyitottam,és elmeséltem neki az egész akciót amit érte tettem. Vagyis inkább azért, aki volt régen. Komolyan mondom szívesen sírtam volna. De mivel ő nem érzékenyült el, valahogy nem olyan lett a pillanat amilyent szerettem volna elérni. De legalább tudja, hogy ez nekem sokat jelent. Végül is miért ne jelentene sokat? Az életem előtti történet van ezekben a levelekben.
~Esténként mikor lefekszem agysejtjeim meg a szívem, mint millió kis filmvetítő, levetítik nekem a nyarat és a nyárral együtt Téged,és azt a rengeteg dolgot,amelynél szebbet az ember csak álmaiban él meg. 
Hogy lehetett vége egy ekkora szerelemnek?