*

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

Ha már versmondóra megyek, szerettem volna ezt a verset mondani. Érzésekkel van tele, és a sorok között olvasva látom apát, ahogy alig pislákoló lámpájánál magányosan körmöl egy levelet. Ez a szöveget írja éppen, szeretettel kitölti a lapja minden oldalát. Aztán nyom egy puszit a borítékra, és a párnája alá teszi, hisz tudja, az a levél másnap talán már anyánál lesz.

(U)(L)