Van, hogy hónapokig egy dátumot vársz a naptárban. Nem tudsz aludni, nem tudsz figyelni órán, csak az jár a fejedben, hogy milyen nagy dolog ez. Mit veszel fel? Mit fogsz csinálni? Olyan sok minden dolgod van még addig. Teljesen erre kattan az agyad. Aztán eltelnek a percek, az órák, és ott tartasz, hogy félsz a találkozástól. De  nem bocsájtanád meg magadnak,ha nem csinálnád végig. Szép ruhácskádba végigvonulsz a városon, meglátod, és ott a pillanat. Ez a pillanat mikor tátva marad a szád. Valami ilyesmit mondhattál: Te jó ég! Aztán elmúlik egy perc, aztán tíz is,  egy-két óra,és újabb pillanat. Az elválásé. Basszus, ezért kellett ennyit tervezni, ennyit izgulni? Igen. Minden nap, évekig izgulnék, csakhogy pár órát Veled legyek.