Matekról késéssel jöttem ki. Siettem a szekrényemhez, hogy felvegyem az angol cuccom. Az egyik kanyarnál nem figyeltem és összeütköztem Robinnal. A könyveim a földre estek … teljesen megállt bennem a lélegzet mikor megláttam, hogy ő az:) Segített felvenni a könyveimet.
– Szia! Te vagy Scarlett! – ugye?
– Szia! Igen még új vagyok, de nem tudom pontosan, merre is van az angolterem…
Nem tudom, hogy honnan tudta a nevem, de örültem neki.
– Biztosan a 999-es termet keresed. Mondta a tanárnő még a múlt héten, hogy érkezik hozzánk valaki.
– Akkor az biztos én vagyok – mondtam neki büszkén.
– Szerintem csoporttársak leszünk – mosolyogva mondta.
Miközben-e szavak hagyták el száját, nagy szemekkel néztem őt és levegőt is alig vettem. De tudtam, hogy nem szabad kimutatni érzéseimet, főleg felé mivel ő számomra csak egy átlagos fiú lehet. Még foglalt is … Az az egós csaj … áhh nem szimpi.
– Menjünk, mert elkésünk óráról. – mondta.
Bementünk a terembe. A leghátsó padsorban ültem ő pedig a másik sorban kettővel előttem.
Órán végig őt bámultam. Úgy sajnáltam,hogy nem lehetett az enyém! Órák után hazaindultam, Paul hazakísért. Sürgött– forgott körülöttem, kedves fiú. A csodálatos nap után önfeledten mentem haza, otthon meg várt a pakolás. Bementem az újrafestett lila szobámba és rám jött a babázhatnék. Bementem Ellie szobájába és beültem a babaház elé. Nem is látszott rajta, hogy régi. Minden részlete tökéletesre ki volt dolgozva. A babák haja változatos, a ruhájuk a mai divat szerint volt megvarrva. Az egyik szőke baba nagyon hasonlított Dinára. Éppen felakartam venni, amikor megjelent Ellie és mesélni kezdett az új sulijáról. Miután felsorolt 40 új barátot leült oda mellém és felvette a babákat.
– Elmesélhetem mit játszottam ma velük? – lelkesen kérdezte.
Az arca csak úgy csillogott ahogy a babákra nézett.
– Hát persze, meséld csak! – mondtam neki.
– Ő itt Nina baba és szerelmes lett ebbe a barbiba. – mutatta.
A fiú nekiment folyosón, Nina elejtette a könyveit és együtt mentek be az osztályba.
Rámosolyogtam, először kicsit meglepődtem, aztán rájöttem, hogy ma velem is pont ez történt. Látszik, hogy testvérek vagyunk Ellievel.:)
Aznap már szinte teljesen kipakoltam, hogy ne a falu rémisztő esti képét nézzem az ablakból. Helyükre tettem a plüssmacikat, a könyveim, a naplókat, megágyaztam és elalvás előtt azt kívántam bárcsak holnap is olyan jó lenne mint ma volt.
Reggel korán felkeltem, benéztem Ellie-hez, aki már babázott. A két Barbi cuppanós puszit adott egymásnak, Ellie még a hangjukat is utánozta. De már 7 óra volt,úgyhogy nem sokáig álltam ott, elindultam a suliba. Paul várt a kapu előtt.
– Gondoltam mehetnénk együtt suliba! – köszönt, és puszi helyett egyenesen megcsókolt. Pont olyan cuppogó hangon mint ahogy a kishúgom játszott a babákkal. Visszacsókoltam, de a szerelem nélküli csók nem olyan édes, sajnáltam, hogy ilyen gyorsan rám vetette magát. Egész nap azt hallgattam, hogy Paulina így Paulina úgy. Nagyon tetszett neki a lány, de akkor nem értem, hogy miért engem csókolt meg. Félrehívtam, és ezt mondtam neki:
– Figyelj csak, Paul! Olyan rendes voltál eddig velem, reggel pedig az a csók… azt hittem, hogy valami komolyabbat szeretnél tőlem, de most nem úgy tűnik.
– Dehogyis! Én?? Veled? Hol élsz te, kis csajszi? – és elment.
Először jó fej volt, és most kimutatta igazi énjét. Kicsit beképzelt is lett, de nem tudom miért. Nagyon megbántam, hogy reggel viszonoztam azt a csókot. Ezt már nagyon nem értettem. Egy 7ig minden furcsa volt. Senki nem olyannak mutatta magát, mint amilyennek tűnt első benyomásra. Hétfői nap volt, amikor Ellie odafutott hozzám síró szemekkel.
– Jajj, Scarlett! Gyere gyorsan! – sírt.
Odavezetett a szobájába és megmutatta Dézi babát, vagyis a törött kezét.
– Ne sírj! Mindjárt megoldom!
Kimentem pár percre, sikerült megjavítanom a baba kezét. Mire visszaértem a szobába Ellie szinte úszott a könnyeiben.
– Nyugodj meg! – mondtam. A babádnak olyan a keze, mint volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése