Immár elért a nyári szellő ,
a heves éji csókok .
Rég múlt a szó …
mely a vallomásom idézi nap
mint nap .
Ahogy telnek , ahogy múlnak
kelek Veled , fekszek Nálad .
Hejj szerelmem a ruhádat
hagyd most is nálam .
Hisz Te vagy a lüktető szív.
Pumpálsz telis vérrel ,
az égre szabadan írod fel
Szeretlek ! Akarlak!
Kínzó a szó mikor elválunk s
gyötrelem a mi halálunk .
De bármi lesz sorsunk eleme Te
 vagy s maradsz létem alkotóeleme.