"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház."

Elmondom hát megint, ezredszerre is, ha kell.

Addig mondom majd még el nem hiszed.

A szerelem nem elég.

Nem elég ahhoz, hogy boldog legyél.

Persze feldob, mosolyogsz és úgy érzed minden sikerülhet.

DE egyes embereknek sosem leszel elég jó.

És akármennyire  fáj is ez,

mást nem tehetsz,

el kel fogadnod.

Most ezt hozta a sors. Talán holnap nagyobb szerencsével jársz.