A kapcsolatok végén mindig szomorú vagy és sírsz. Éppen ezért megfogadod, hogy soha többé nem esel bele abba a hibába, hogy szerelmes leszel.. Majd csak játszol te is ugyan úgy, ahogy veled játszottak. Aztán elteik egy kis idő, és minden kezdődik előröl. Újra ugrálnak a pillangók a hasadban, újra mosolyogsz... a nap legszebb része lesz amikor Vele beszélsz. Felfedezed újra a szépet, és csodálatosnak látod a másikat. Mert az is. Páratlan. De tudod, hogy mindeközben melletted állnak a bukás és a boldogság angyalai. Mit is veszíthetnél? Ha nem lettél volna már szerelmes, sosem tudtad volna meg mennyire csodálatos, és egyben mennyire szívtépő érzés. A szerelem már csak ilyen. Megszeretjük, elfelejtjük, majd újra rátalálunk. 

(~saját.)