2011. augusztus 4., csütörtök

Drága Marika! ♥

Nem tudtam leírni, hogy hogy lehet leírni, ha valaki egy lányt igazán szeret. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó, mikor velem vagy, s én Veled! Azt sem tudom, hogy fáj-e másnak a szíve, ha el kell válni. Én gondolni sem merek arra, hogy nem fogok Rád gondolni s várni. Elképzelni sem tudom az életem nélküled, mikor elválunk csak arra gondolok, hogy jó lesz újra Veled. Nem tagadom volt már más is az életemben, de így mint Téged még soha senkit nem szerettem. 
Lehet, hogy ezek most nagy szavaknak tűnnek, de a szerelem, amit irántad érzek soha meg nem szűnhet. Lehet, hogy elválunk néha, kis időre, de nem tudom elhinni, hogy végleg, hogy örökre. Az igaz Szerelem szép, de nagyon ritka dolog! Én mégis úgy érzem igazán szerelmes vagyok! Szomorú lennék,ha másra várnál, ha elmennél mással, s rajtam csak nevetnél, kacagnál. Kedvesem, csak annyit kérek Tőled, csak annyira szeressél, mint amennyire én szeretlek Téged!
Nem is tudom miért kellett ilyen sokat írni, mikor mindezt el lehet négy szóval mondani. Mi ez a négy szó? Elmondom én Néked:
ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK TÉGED!
Laci. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése