2011. június 2., csütörtök

Ott álltam szemben vele. Olyan ismerős volt az illata. Csodálatos volt. Csillogott, mintha ezernyi csillámporral lenne meghintve. Eszembe jutott róla a régi életem, és az is, hogy mi változott meg az óta. Jó volt újra látni, újra érezni, a karja közé bújni. Ott voltam! Biztosan tudom! Nem álmodtam.
Ott voltam és legnagyobb nekiindulásra érzésekkel tele ugrottam fejest a tenger hullámaiba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése