Olyan szivesen kiszaladnék most a napsugaras udvarra. Kezembe kapnám a táskám, a szandált, és futva rohannék tovább az utcán. Közben sokan megbámulnának, de engem nem érdekelne. Csak futnék, őrült tempóban, senkinek se köszönve,át a virágokon. Biztos átfutna az agyamon,hogy inkább felkellett volna venni a szandált,és nem mezítláb szaladni, de tudom, hogy nem állnék meg. Egy ideig. Viszont mikor befordulok a kanyarban és megpillantom a focipályát megállnék egy kicsit. Csak,hogy megbizosodjak arról,hogy enyém lehet az, amiért ennyire fontos volt odarohannom. Biztosan tudom,hogy üres lenne a focipálya, és a ragyogó napsugaras idő miatt locsolnának is. Végigmennék a parkon,átmásznék a kerítésen, csakhogy érezhessen a puha füvet a lábam alatt. Hmm... megérkeztem. Csak eldobom a szandált, a táskát, még magamat is, és csak fetrengenék a napsugárban buborékfújás közben.  De a legeslegjobb tudod mi lenne? Ha Te is jönnél velem, és együtt futnánk át a locsoló alatt.Rádfújnám a szappanbuborékom is, de csak mert szeretlek.