Emlékszem milyen volt ott ülni. A nap esősen sütött, de az szél miatt egész jó volt az idő. Szólt a zene, feltettük a lábunk a korlátra, és napoztunk. Körbeadták a pálinkát is, azt a nagyon erőset:D Elnéztem a távolba, de akárhogy próbáltam meglátni valamit, végtelen sok vizet láttam. Csak úgy ragyogott. Aztán feltűnt két motorcsónak, és hullámokat keltettek a nyugodt tengeren. Mikor odaértünk a barlangba sok minden megváltozott. Hideg volt, és sötét. De mégis... elhagytuk a hajót. A víz jéghideg volt és sós. Azt hittem nem lesz erőm visszamászni. De mire felértem újra ugrani akartam. És ez így ment negyed óráig. Mikor ott úszkáltam az Adria legsósabb helyén,lenéztem a vízbe, magam alá. 20méteres vízbe úgy beleugrottam, mintha csak 2méteres lett volna. De igazából nem is volt közte különbség. És mikor visszaindultunk tudod mire gondoltam?
Hogy bárcsak ott lennél velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése