Csak 1kérdésem van a világnak. Miért ragaszkodok olyanhoz ami nem lehet az enyém? Ha őt teljesen nem érdeklem akkor mit emésztem magam, mit gyötrődöm, és miért nem engedem el őt. Mint egy nagy szines lufi. Hosszú madzagja végét épp hogy tartom, de abban reménykedem, hogy a csillogó rózsaszín szív alakú lufi talán az enyém lehet. De a szél egyre nagyobb lesz, és nem bírom tartani. Vagy elengedem... vagy magával ránt, sok sebet szerzek, és úgy meg ütöm magam, hogy talán soha nem kelek fel. Érdemes kockáztatni egyetlen szépnektűnő lufiért? Nemhiszem... olyan sok lehet még ami nem akar elszállni tőlem, hanem épphogy velem akar lenni, hogy egész nap csodálhassam hogyan világít át rajta a napsugár. Te szép csillogó rózsaszín szívalakú lufi, azt hiszem itt az ideje, hogy végleg búcsút vegyek tőled. Becsuktam a szemem, és egy könnycsepp kiséretével elengedtem a lufi vékony kis szálát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése