Kitűztek eléd egy feladatot, amit ha akarsz, ha nem meg kell csinálod, méghozzá tökéletesen. Kilenc perc, harminc másodperc. Elindulsz a céltól, csak úgy süvítessz a fák között, majd lassan odaérsz a cél felé. Hány perc van még? Szinte biztos vagy benne, hogy egyse. A lábad elfáradt, a levegő is olyan nehéz...már kezded feladni,mikor eszedbejut egy édes szempár. Ha ő várna ott a célnál, biztosan jobban menne. Hangosan kimondod a nevét, és máris könnyebb minden...újra nekivágsz, majd befordulsz a sarkon, de ő nincs ott, csak a tanár, és az osztálytársak. De mégis sikerült. Levegő után kapkodva érsz be a célba az idődet kérdezve. 9:29. Csak egy másodpercen múlott, egy pillanaton, és talán a következőnél már ő fog ott várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése