2010. május 18., kedd

A Broadsoni babaház(1.rész)

– Soha nem akartam elköltözni, de mennünk kellett. Nehéz 16 évesen új életet kezdeni. Rengeteg barátot hagytam a hátam mögött. Oké, azért nem én voltam a suli sztárja. Szőkés hajammal, barna szemeimmel, és átlagos kinézetemmel a középosztály szép helyére soroltam magam…

Idáig egy kis városban Jomestonban laktunk, de most Hollywood felé vettük az irányt, egy kis faluban, Broadsonban fogunk élni. Anyuék szerint egy elhagyatott hatalmas házba költözünk be. Állítólag egy család lakott itt. Elköltöztek, mert meghalt balesetben a 4 éves kislányuk és szerettek volna új életet kezdeni, de az emlékek gyötörték a családot és, hogy enyhítsék valamivel fájdalmukat elköltöztek. A kislány játékait még a költözés  előtt felpakolták a padlásra. Azóta sem lakott ebben a házban senki. Nagyon kíváncsi voltam mi igaz ebből a sztoriból és mi nem. Ahogy odaértünk  a ház elé, rohantam volna fel, egyenesen fel a padlásra, de apu megszólított!

            – Vigyázz a padlással, és ne engedd fel Elliett!

Dehogy akartam felhozni a kishúgom. Még csak 6 éves. Éppen, hogy elkezdte a sulit. Sötétbarna haja, mély, elgondolkodtató barna szeme van. Csintalan, mint minden kislány. Szeretem. A padlást és a házat először csak egyedül akartam felfedezni anyuék és persze a kishúgom csak utánam jöttek be. Ahogy beléptem a házba mintha egy régi világba csöppentem volna. A ház szinte teljesen be volt bútorozva. Azon gondolkoztam, hogy merre lehet a padlásfeljáró. Egy hosszú lépcső kanyarodott fel az emeletre, ahol fent a plafonon megláttam egy feljárót. Odacipeltem egy létrát és felmásztam. Hát, azt hiszem csalódott voltam órák múlva is mikor másztam le egy babaházzal a kezemben, az egyetlen dolog, amivel lehetett valamit kezdeni. Jó lesz a kishúgomnak játszani vele. Letettem Ellie elé, ő pedig egyből rákattant. Remek, pár napig nyugtom lesz tőle. =)

            Broadson, ez a kis falu nagyon rejtélyes és félelmetes. Apu estefelé elvitt megmutatni, hogy merre van a suli. ahova járni fogok. Kietlen vidék, nyikorgó szélmalmok az égen sötét felhők vették körbe a falut. A suli nem volt olyan nagy, épülete régi, falai fehérek lehettek újkorában, most viszont graffitis firkálmányok telítik. A suli felött varjúk repkedtek körbe-körbe. Egy zászló is ki volt függesztve, valószínűleg a suli zászlaja. Mellette egy nagy erdő volt, a fák rejtélyes módon az út mellé voltak igazodva mintha egy folyosó lett volna. Éppen mondani akartam apunak, hogy menjünk, mikor kiemelkedett a földből egy hangszóró amibe ezt mondta be valaki:

„Figyelem! Este 7 óra van! Mindenki menjen haza! A kijárási tilalom megkezdődött!” o.O

Apuval rémülten egymásra néztünk, beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza. A faluba senkit nem lehetett látni. Az emberek féltek valamitől vagy valakitől, de elhatároztam, hogy kiderítem mi folyik itt. Tudtuk nagyjából, hogy milyen ez a falu, pontosabban ezekről a rejtélyekről, de nem volt más választásunk, mint ideköltözni. Kevés pénzünk volt és csak ebben a faluban volt olyan ház, amit meg tudtunk venni. Vajon miért? … Aki csak tudott, menekült innen.

            Másnap még jobban féltem, de ez volt az első napom a suliban, ezért erőt vettem magamon, felhúztam a kedvenc ruháim, megcsináltam a hajam, és irány! Könnyen odataláltam a régi épülethez. Most minden tele volt emberekkel, nem úgy, mint tegnap este. Rögtön kiszúrtam egy fiút, ahogy napozott a lépcsőn. Hosszú fekete haja az arcába lógott és így nem láttam a szemét. De biztos nem engem nézett. Egy ilyen fiúnak miért akadnak meg rajtam a szeme? Teljes önbizalomhiányom közben hátulról átkarolt valaki, amin nagyon meglepődtem. Senkit nem ismertem innen, de ő ott volt, és rám mosolygott. Paul egy utcával lakik arrébb, neki is van egy húga és iszonyat jó fej! Az első pillanatban tudtam, hogy vele jól megleszek. Körbevezetett a sulin, bemutatott a barátinak és így neki köszönhetően bevettek maguk közé. Ott volt Dina, aki sülve– főve együtt volt Paulinával és ráadásul együtt járt avval a csodapasival akit Robinnak hívtak. Dinának hosszú barna hullámos haja, zöldes szemei, magas… szinte plazacica. Nem tudom, hogy fogok vele kijönni. Matek óra volt az első óránk. Teljesen meglepett, hogy milyen jó hangulat van a suliba egy ilyen szörnyű faluba, de napközben, amíg világos volt, pillangók repkedtek fényben állt az egész falu, de amint besötétedett és 7et ütött az óra az ellenkezője történik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése