Mint egy tündérmese. Végre végre végre! Minden tökéletes, újra boldog vagy. Két évet vártál egy fiúra, akit úgy szerettél és még mindig úgy szereted amilyen. Nem veted meg a hibái miatt, sőt tökéletesnek látod őt. Legbelül mindig is tudtad, hogy ti összetartoztok, és ha megkapod az esélyed soha többé nem engeded el. Eljött a perced. Megkaptad az esélyt, és minden tökéletes. De mikor újra találkoznátok előjön a két évvel ezelőtti probléma, és rájössz, hogy semmit nem változott sem a helyzet, sem ti. Most menj utána? Vagy sírj a sarokban? Mit lehet tenni ha egy fiú kétszer is összetöri a lány szívét? Semmit. Nehéz túllépni, mikor egész nap az jár a fejedben, hogy mi lett volna ha. Ez annyira igazságtalan! Világ, ne büntesd ennyire ezt a lányt. Ott az a fiú, akiért mindent megtenne, akármit kér, és az a fiú ezt kihasználva játszik vele. Játszik vele? Végül is akkor legalább érdekli, mert ha még hozzá se szólna az azt jelentené, hogy teljesen kitörölte őt a fejéből. Hosszú percekig bámulsz ki az ablakon, ott alszol el. S mikor felkelsz ott van melletted. Bocsánatot két és megmondja mennyire szeret. Elhiszed minden szavát, mert tényleg igaza van... de aztán felkelsz, és rájössz, hogy ez csak álom volt. Biztos ez a helyzet? Talán csak valami közbejött neki?Vagy valaki... Sírva borulsz az ágyra, és azt kérdezgeted, hogy miért? És akkor valaki kintről a nevedet kiálltja. Két órával később... de ott van. És ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése