2010. március 21., vasárnap

És nincs vége...


Ha azt kérik,hogy mesélj el egy szerelmes történetet,sokaknak a rómeó és júlia juthat eszükbe.De mivan a szülőkkel? Nekik is van egy történetük,és ezt kéne elmesélni...

Nem tudom milyen nap volt,tél,vagy nyár.Vonaton ültek.Apa a haverjaival ment haza,és azt beszélték,hogy úgyse mernek odamenni anyuhoz.Hát persze,hogy odamentek.Aztán anyu felállt,apa meg csodálkozott,hogy milyen magas.Nem tudom,hogy ki szeretett bele kibe,csak azt,hogy anyunak ekkor volt barátja,és nagyon szerette.Bár ennek ellenére otthagyta,azért hogy apuval legyen.3év van köztük.Mikor anyu  középsuliba járt Karcagra,apa az egész országot bejárta mint katona.És heti 2levelet írtak egymásnak.(apu levelei nálam vannak:)"Csodálatos hatással vagy rám,amitől szabadulni nem tudok,és azt hiszem,nem is akarok"22éves volt anyu amikor hozzáment apuhoz.24évesen jöttem én.Egy kétszobás kisvárosi házban laktunk 5éves koromig.Nem emlékszem sokmindenre,de azt tudom,hogy az volt életem legszebb időszaka.Aztán jött a tesóm,és elköltöztünk,és jöttek a mamáék is.Ez a ház már nem volt olyan barátságos mint a régi,és apa nemsokára el is költözött.Tisztán emlékszem arra az estére.Anyuék hálószobájában játszottunk apuval,amikor egyszercsak megcsörrent a telefonja,és kiküldött.Hallgatóztam,azt mondta indulok,és letette.Berontottam a szobába,és tovább akartam játszani,de apa levette a szekrény tetejéről az utazótáskát és pakolni kezdett.-hova mész?-most el kell mennem pár napra.Nem akartam elengedni,tovább akartam játszani,de ő bepakolt és az ajtó felé ment. A konyhában ottvooltak a többiek.Apa épp ki akart lépni,én meg mintha megéreztem volna a bajt előre,az ajtó és közé léptem.-Nem mehetsz el-mondtam.-Akkor kimászok a kéményen!-Na jó,kiengedlek,de csak akkor ha megigéred,hogy visszajössz.És megigérte.

Azóta 10év telt el,és mégsem jött vissza.Van egy mostohám,két féltestvérem.Vagyis volt.Mert apa nem állt meg.A harmadik családjával lakik,és néha mikor egyedül érzem magam,eszembejut az az este,meg amit anyu mondott.-Egyszer régen,nem tudom tél volt-e vagy nyár,egyedül ültem a vonaton.Azon a vonaton ahol megismertem,és odajött hozzám.Oly sok év után még mindig rajta volt a gyűrű.Sírt,és levette,azóta se láttam rajta többet.   

De most így leírva.lehet,hogy mégis csak a rómeó és júliát mesélném el.Hisz a szüleim története sokkal rosszabb=( Pedig úgy szerették egymást.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése